Nélküled is pörög a világ,
nem éri, meg ha kiszállsz.
Nem éri meg sokat veszíthetel,
de ha kiszállsz az ördögé leszel.

Olcsó életek semmit sem érnek,
züllött emberek senkitől se félnek.
Értelmetlenül folynak ki vérek,
egy életért vándorolnak bérek.

Mindenki felett áll valaki.
Mindenki felett a sorsa lakik.

Fehér az aszfalt, a garázsban a géped,
és Te a szobádban a netten keresed,
hol vannak még képek.

De ha feljön a nap, már nem csúszik a gép,
és Te indulsz tovább, megint messzire mész.

Életed az álmod, az álmod a bringád,
melyben két henger együtt, a szíveddel pumpál.

Bölcsességed abból fakad,
hogy át élsz jót és rosszat,
s kik bölcsek, csak azok tudják,
mi a válasz arra, hogy
mi a múlhatatlan boldogság.

S a választ e dalból
most eléd tárom.
Halld hát meg a bölcs mondásom.
A múlhatatlan boldogság,
ami ugyan azt az érzést nyújtja,
bármennyiszer éled át.

Bőr ruhában alszom
és bőr ruhában kelek fel.
Mellettem az asszony, 
élte túl a ma reggelt.

Majd felébred és rám néz,
tágra nyitott szemmel.
Megkérdezi tőlem,
este jöttem vagy reggel.

Mire válaszoltam volna, 
a nyelvét a számba nyomta.
Én hagytam magam s mondtam,
kezdődjék a Rock and roll.

Így élek mert vérem forr,
még délután is Rock and roll.
Estére a motorom, 
a garázsomból kitolom.

Beindítom ráülök, elindulok és örülök.
Ez a napom is jó volt,
ha az őrangyalom szeret,
holnap is így ébredek.