Ha megtudja az asszony,
hogy mással is háltál,
megkérdi majd tőled,
hogy miért hazudtál.

S te azt mondod majd neki,
ne sírj édesem,
mert te vagy a legjobb,
csak te vagy nekem.

Elmúlt az éjszaka,
eljött a reggel.
Alszik még az asszony,
de neked menned kell

Izzítod a gépet,
az utak várnak rád.
A lányok is kint vannak,
tiéd a világ.

Az életed semmit sem ér,
ha nem tudod, hogy minek élsz,
ha nem tudod, hogy mit akarsz,
ha szolnak s kérdeznek,
már nem zavar.

Lehetsz te bárki,
hívhatnak bárkinek,
nézhetnek rád másképp
az emberek.
Közöttük jársz, mellettük élsz,
téged is épp úgy táplál egy remény.

Ha felhívnak bárhol, Ők, gondolnak rád.
Hidd el, hogy várnak, várnak reád.
Attól hogy máshol jársz.
Attól hogy mást csinálsz,
s az életed nagyon vad,
de az isten, az isten nem te vagy.

Rossz helyre születtél, mégis itt élsz már régen.
Szívedben a remény, lent van már mélyen.
Változni szeretnél, de nincs már időd.
Marad a régi, megszokott nőd.

Sokszor kezdtem már előröl mindent.
Volt hogy nem néztem embert, sem istent.
Túrtam én mocsokba, szennybe.
Vártam és múltak az évek.
Hittem, hogy van még remény.

Csak a kezdet nehéz, mindent ott ronthatsz el,
minden ott dőlhet el, hát jól figyelj.

Legyőzött átok ül a válladon,
vigyorogsz rá, és sorsodat vállalod.

Nincs középút, soha nem is volt nekem.
Nincs középút, hiszen ez az én fegyverem.
Nincs középút, higgyétek el nekem.
Nincs középút, alul csak ha meghalok leszek.

Mindig van valahogy tudom én.
Mindig van valaki aki szép.
Mindig van valaki aki jó.
De engem nem zavar, mert a
Középút nem mérvadó.

Legyél a legjobb, vagy
legyél a legszarabb,
de ha az utolsó az igaz,
ásd el magad.

Minden ember máshogy él.
a gazdag nem ért meg szegényt,
a szegénynek jut jó barát,
de a gazdag mindig lesben áll.

Sorsok pénzért dőlnek el,
már rég nem számít ember,
ki a gályát húzza csak,
így mindig szegény is marad.

Nem értjük hová
merre tart a világ.
Nem tudjuk ma már,
merre van, az igazság.

Ez egy néma vak világ,
aki nem hall és nem lát,
aki nem szól hogyha fáj,
aki tűr, de nem hátrál.

De egyszer lázad majd a nép,
csak akkor nem kér, majd csak tép.
Kitépi a szívekből, a neki járó bért.

Nem értjük hová,
merre tart a világ.
Nem tudjuk ma már,
merre van, az igazság.